sétálok a kezemben egy zacskó pohárral. elajándékoztam a lakásürítős projekt keretében és úton voltam a célszemélyhez. magvas gondolataimmal épp szántottam eget s földet felfele, miközben bámészkodtam a streetlife-on, (a gettó, ahol élek...), és pukk. telibevertem a zacsival egy demszky-karót. ez bármikor máskor is megtörténhetett volna, például amikor két kiló krumplit szállítok hazafelé a cekkerben...sőt, bárki mással is... de a helyzet az, hogy rohadtul mindig rosszkor és rohadtul velem.

fapofával átnyújtottam fél kiló üvegcserepet. persze, röhögnek, mert ismernek. ilyenből legalább heti kettő. és semmi oka, egyszerűen semmi oka. rámgyullad a kocsi, félreértésből kikapcsolják nálam a gázt, szétkarmolja a macska a talpam, nem tudok járni egy hétig; ráülök a napszemüvegemre gond nélkül, kiválasztok egy olyan fogorvost, aki a fájós helyett a szomszédos fogamat gyökérkezeli; ellopják a bringámat és másnap megtalálom két utcával arrébb a saját zárammal lekötve, így vissza tudom lopni...én vagyok a hiba a mátrixban, vagy mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.