egy üres lakásban nemigen tudsz jobbat, mint írogatni a netre. 10 hónap alatt felszámoltam az életem és ez nem kis eredmény, tekintve a három üres IFÁt, ami a ház előtt posztol. hogy a rossebbe (kedvencszó, vigyázat!) szedtem össze ennyi szart, amikor még nem is vagyok öreg? persze, mert az az üzletből jött, az anyádé, az apádé...a cuccaid végső soron megtestesítik a kötődéseid is, rosszabb esetben pedig helyettesítik. lásd a válásokat, amikor kénytelen vagy a zepter készleten veszekedni, hogy ne kelljen azon, hogy tulajdonképpen mióta is nem szeretitek egymást, miért nem és miért is nem szóltatok erről egy büdös szót sem egymásnak előtte. ja, persze, mert a hétköznapok, meg amúgyis, állandóan anyádhoz kellett járni ebédre, nagyapád meg kikészít...

idő, emlékek, aztán eladsz, kidobsz illetve jóidőre elcsomagolsz dolgokat a vérbe. dehát ehhez ugye válogatni kell, aztán dönteni a tárgyak sorsáról, szükségképpen eszedbe jutnak a dolgok róla. azok is, amikre nem akarsz gondolni, ez még sima ügy, mert itt legalább tudod, hogy miért is csaptad rá két kézzel a pinceajtót, vissza sem nézve. de olyanok is jönnek, amikről azt hiszed, húdefasza vagyok, ezt már rég kihevertem és csak röhögök az egészen. aztán előkerül egy pulcsi idétlen gombokkal és te pont úgy zokogsz, mint akkor, amikor még lakott is benne valaki.

sok szempontból kell elmenni most, dehát én csaj vagyok, persze, hogy az örök befutó, még negatív előjellel is, a fiúk. nem az a baj, hogy elváltam, mert már 3 éve volt, meg jó döntés is volt, meg gyerekünk se lett szerencsére. a baj, hogy elvesztettem az illúzióimat, ami ahhoz kell, hogy párkapcsolatban éljek. így pedig az ember mégcsak keresni sem keres, az "igazi" vadászat sajnos kiment pisilni előadás közben és azóta sem látták, de jé, a kabátja még bent lóg a ruhatárban, itt lehet valahol a környéken...így vagyok most én is, hogy rémlik még valami a keresgélésből, a várakozásból, a megtalálásból, de igazából semmi bajom azzal, hogy egyedül hagytak a páholyomban, szívesen hallgatom maria callast így is.

nyáron volt egy ijesztő estém a kertemben, jó, nem mondom, hogy közben megvetettem a rozéfröccsöt, de akkor is. csak leugrottunk, én megint állandóan dolgozásban voltam, vagy két hónapja nem láttam embereket. iszogatsz kedves barátaiddal, röhögtök, téma bőven, rég találkoztatok és ilyenkor mindenki standupcomedy, egy estén kilőjük az összes rakétát a raktárkészletből, így van jól. közben rádköszön ez meg az, akiket aztán végképp régen láttál, megörülsz meg furcsa is, aztán jön a pillanat, amikor te vagy a soros a következő körrel. megindulsz a pulthoz, muszáj körbenézned és a tényállás belemarkol a szívedbe, jégdaráló, elszűkülő torok, sírni akarsz, ettől meg azonnal röhögnöd kell.

pedig csak egy kép. mert ez a város nem nagy és legalább látásból ismersz mindenkit. és akiket láttál az elmúlt tizenöt évben, nem ismered őket, nem tudod a nevüket, dehát a gödör, meg a trafó, meg a mono, meg a zp az elején, meg a ráckert, meg a platán, meg az a38, meg a corvintető, meg a sark, meg az ellátó... nem a barátaid, de innenonnan mégiscsak ismerősek az arcok. és ülnek a kertemben. annyi változott, hogy nem az asztal alatt megy körbe a petpalackos pálinka és 5en dajkáltok egy korsó sört. hanem. hanem szépen italoznak, vacsoráznak, nevetnek egymásra az emberek, párban és körbepakolva babakocsikkal, meg mellre kötött babákkal, a lampionok alatt és közben üvölt az anna meg a barbies.

húdebeszartamakkor. igyekszem nem ítélkezni, szélsőliberális vagyok ráadásul. de láttam egy képet egy lehetséges jövőről, amiről egyből és azonnal a guillotine jutott eszembe, ami - megörülve az eszembe jutásnak -, kedvet is kapott, hogy kioldódjon és lendületből leszelte a homloklebenyemet. nem volt nekem ez jó érzés belülről, na. de szerencsére kívülről nem is látszódott semmi, csak G szólt rám, hogy a gúvadt szem nekem például egyáltalán nem előnyös.

szóval tőlem nyugodtan csinálja mindenki, ami jólesik és nem azért, mert leszarom, hanem el is tudom fogadni, hogy hozzám képest sokmillió párhuzamos igazság létezik és ugyanannyira igaz, mint az enyém. hiába, az élet egy konstans elmeosztályi beutaló. dehogy akkor szembesültem azzal, hogy ebben itt pont én nem akarok lenni, hogy ez a jövő nem az enyém, ennek az építkezésnek én nem tudok nekiállni. - de akkor mit akarsz? - kérdezte a skizóm. - ezt abbahagyni....és ezt akkor tudtam megfogalmazni először.

feldmártól hallottam először, hogy a nagy változások az életben tulajdonképpen "kishalálok": az együttéléskor meghal az egyedülélő lényed kissé, a gyereked születésekor kissé meghal az a részed, aki a gyereked nélkül voltál, a szüleid halálakor kissé velük hal a gyerekkorod... és ennek súlya van, amit fel kell vállalni, fel kell vállalni a változással járó veszteséget. ez nekem fontos, közel álló gondolat. és akkor tudtam magamnak megfogalmazni, hogy azért nem szültem eddig, mert nem tudtam felvállalni a tökjó kis életem elvesztését, most viszont készen állok rá. sőt, akarom. mármint, hogy el akarom veszteni a tökjó kis életemet, ami eddig volt és néni,kérem, kérek szépen most egy másik képregényt, de olyat, amihez van ajándékrágó is.

és ez pont nem azt jelenti, hogy akkor most elrohanok gyereket csináltatni meg szülni gyorsban. ellenkezőleg. pont azt éreztem, hogy én nem változás nélkül akarom csinálni ezt az egészet. nem úgy akarom, hogy 9 hónapig bent van, de amikor kijön, akkor visszaülök a bringára és megint leugrom a barinőimmel a kertembe. mert nekem ez nem fog menni egyszerűen. jó, de akkor mi legyen, jöjjön a faluvégére-kutyával-macskával-ökoházba-mezítláb-fát-vágunk? dehát ez sem fog menni nekem, nem szeretem a hideg vizet.

és ekkor kézen fekvő volt, amit kisütöttem. hogy akkor nem tudom, mi legyen. csak azt tudom, hogy változás kell, csak éppen nem látom az utána szépen elterülő, dimbesdombos jövőt. dehogy egyáltalán nem. úgyhogy utazva lesz. mert "a valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.