el leszek utazva mindjárt. 13.805 kilométer...mindig azt gondoltam, mekkora vagányság csak úgy nekiugrani a világnak egy szál hátizsákkal, köd előtted, köd utánad, merhogy itt se várnak, meg ott se. nálam most ez van, miért ne próbálnám ki.

ez az egyetlen érvem, hogy miért ne...gyengének bizonyul. azt kérdezik, dehát minek mész? kihez mész? és a munkád? a barátaid? és amit felépítettél? milyen szépen megtanultuk a szabályokat: valakihez menni, valakivel lenni, dolgozni, social life, felépíteni, részt venni, meg némi trendi jobbos felelősségvállalós felhang ordítva. miközben azt gondolom, hogy mindegyikünk, ha jobban belegondol, kénytelen röhögni az egészen. miközben úgy érzem, mintha csak én gondolnék jobban bele és ahogy körbenézek, látom, egyedül röhögök.

azt mondja a pszichológusom, vállalni kell a kompromisszumokat. miért? - kérdezem én. -mert valamiből meg kell élni. ez a válasz. itt állunk, emberek, kábé 6000 évnyi bölcsességgel, ami bármelyik, nagykörúton belül levő közkönyvtár polcain megtalálható. kikölcsönözhető. elsajátítható. a filozófia nem elvont tudomány, eddig is durván meghatározta az emberiség mindennapjait. nem kéne hát úgy tekinteni rá, mint néhány lódenkabátos-kalapos magában beszélő, lúzer bölcsész úri hobbijára. a gondolkozás nem hobbi, hanem életösztön. egyfajta....és mindez után annyit kell tudni, hogy "valamiből meg kell élni". hát akkor most kibasztunk 6000 évet az ablakon. nem ügy.

egész életemben freelancer voltam. nem mentem el multizni, pedig szeretem a pénzt. azért nem mentem, mert néztem számomra nagyon kedves embereket közelről, ahogy szenvednek tőle. hogy minden nap legalább 8 órát kell olyan dologgal tölteniük, ami nem érdekli őket, vagy éppen utálják. és én nem bírtam önszántamból bevállalni ezt a szenvedést, szóval én vagyok a gyávagyenge nyúl. nem tudom nem azt csinálni, amit szeretek. amit szeretek, az meg néha van, néha nem. így pénz is néha van, néha nem. így én is szenvedek utóvégre és csak annyira lehetek büszke, hogy legalább a saját szarommal kenhetem körbe a fürdőszobacsempét, nem a másokéval. de miért is számít ez?

nem tudok válaszolni. egyszerűen ilyen vagyok. a munkámat nem szükséges rosszként viselem, amin túl ott van az igazi élet. valahogy nekem a munkám is én vagyok, az életem részének számít, nem élem meg kieső időnek. cserébe viszont nem járhatok snowboardozni, mert annyi dollárom sosincs. nem baj, úgyis utálom a telet.

komolyan mondom, a karácsony azért lett kitalálva, hogy ne vágjuk fel csapatosan az ereinket, ahogy bejön ez a sötétség, meg a hideg. a decembert túléled, mert ahogy kiteszed a lábad az utcára, lökdösni kezdenek a télapók meg a jótét lelkek, akik a szegény gyerekeknek gyűjtenek, az üzletekben csingilingi zene szól, minden cukormázas és elborítja a glühwein illata, 600 forint per bögre. és ilyenkor olyan könnyűnek tűnik boldognak lenni, hát megengedjük magunknak. a januáron még átvisz valahogy ez a swung, meg különben is annyit zabálsz karácsonykor, hogy kell az a január, hogy megemészd. aztán februárban vége, jön a kőkeménység. nekem akkor sosincs munkám és addigra már pénzem se, így bezárkózom otthon, elhazudom a lakbért és alszom. jobb esetben bepótolom az előző évi műveltségbeli hiányosságokat, prolin szólva letöltök néhány terrát és nem vicc, de végig is nézem. tavaly ez 13 kilóba került felfelé, persze mind seggre, hiába kértem, hogy hé, haver, nekem a mellem kicsi, oda pakoljuk....és aztán március, mikor megérzem a fák első lélegzetvételét. állnak szürkén, csonkoltan, de ha megállsz mellettük egy pillanatra, érzed, ahogy már nyújtóztatják a gyökereiket és nagyon lassan sóhajtoznak. és a földből is jön valami, amit nem tudok megfogalmazni, mintha pára lenne, de nem. na itt kell nagyon észnél lenni, mert ezután rögtön bejön a hormontámadás, amikor szerelmes leszel az első szembejövő narancssárga szemeteskukába és még el is hiszed, hogy fasza vagy.

persze, az angolok már ezt a képet is megcsinálták. igazuk is van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.